A díszítés minta kortárs építészeti narratíva kifejezőeszköze

Az építészet nemcsak funkcionális térformálás, hanem a kulturális és társadalmi kapcsolatteremtés sajátos médiuma is. A díszítés, mint vizuális kapcsolatteremtő elem évszázadokon keresztül töltött be narratív szerepet az építészetben és a modernizmus során végbemenő marginalizálódás után különböző módokon újra megjelent. Ebből adódóan mélyen kötődő történelmi gyökerei vannak, Napjaink építészetében változatos lehetőségekkel élnek a tervezők annak alkalmazására.

A felvetésem, hogy zajlik egyfajta útkeresés a díszítés lehetőségének újra értelmezése és alkalmazása céljából. Feltételezem, hogy a használata által olyan építészeti formanyelv jöhet létre, amely a maga pragmatikus módján törekszik identitást kifejező, kapcsolatteremtő, elbeszélő mű létrehozására a homlokzatokon megjelenő anyagszerűség, struktúraképzés, vagy hangsúlyteremtésen keresztül.

A vizsgálat célja, hogy rávilágítson milyen társadalmi és kulturális jelentősége van napjaink építészeti gyakorlatában a díszítésnek valamint, hogy felfedje milyen építészeti eszközökkel és módszerekkel élnek a tervezők a gyakorlatban.